Leányzó a posztok mögött

2001 szeptemberének legutolsó napján (azaz 30-án) születtem, méghozzá Komáromban, ahová mindmáig szívesen járok vissza, noha sosem laktam a Komárom-Esztergom megyei városban, ugyanis világéletemben Budapesten éltem. Itt nőttem fel, a fővárosban, aminek szépségét elismerem ugyan, de kicsinyke szívem folyton-folyvást szülővárosomba húz. Jelenleg tizenhárom éve és kilenc hónapja szívom földünk levegőjét, és kétségbeesetten próbálom túlélni gyakran depressziótól szennyezett, szürkére színezett napjaimat. Szeptemberben kezdem a nyolcadik osztályt, és osztálytársaimmal ellentétben borzasztóan várom már a napot, amikor végre elhagyhatom az általános iskolát, mert hát szép volt, jó volt, de kicsit sok volt ez az együtt eltöltött hét (nemsokára nyolc) év... Különc vagyok, ez van.
Hőn gyűlölt első keresztnevem - amin egyébként kiskorom óta szólítanak, heves tiltakozásom ellenére - nem más, mint a Zsófia, ami szerintem minden átkozott nyelven gyönyörűen hangzik, csak épp magyarul nem... Mázli, hogy van egy második nevem is, így internetes körökben jóformán mindenki Annaként ismer; szóval, ha megkérhetlek benneteket, szólítsatok ti is Annának.
Nem állítom, hogy tökéletes lennék, sőt, igazából kész katasztrófa vagyok, de ha nagyon (ismétlem: nagyon) mélyre ásunk, talán akad ott egy-két pozitív tulajdonság is, már ha a magyar nyelv és a könyvek szeretete, vagy az őszinteség annak számít... Máskülönben hihetetlenül makacs és hisztis tudok lenni, imádok vitatkozni, érvelni (és a környezetemben már többen is belátták, sőt, elismerték, hogy szinte mindig nekem van igazam), olykor kissé túlontúl őszinte tudok lenni, és már-már megszállottként vadászom a helyesírási hibákra, ugyanis a falra mászom tőlük. Néha rettentően idegesítő vagyok, máskor egy csöppet bunkó, ha épp bal lábbal keltem fel, s kimondottan könnyen felkapom a vizet még a legapróbb dolgokon is. Nehezen bízom meg másokban, kicsit antiszoc természetű és depresszióra hajlamos vagyok, viszont cserébe néhanapján egész jó a humorom. Mániákusan félek a tűktől, amiket belém (vagy valaki másba) készülnek döfni, emellett a reggeli készülődés során sokszor olyan érzésem van, hogy a zuhanyrózsa bámul engem. Lehet, hogy kicsit paranoiás vagyok.
Imádom a fekete teát sok cukorral és citrommal, bolondulok a kávéért (igaz, legtöbbször csak koffeinmentes változatban szürcsölöm), élek-halok a finom gyümölcsökért, ellenben a zöldségeket ki nem állhatom. Gyűjtöm a zenekaros pólókat és a könyveket.
Az olvasás és a zenehallgatás mellett két nagy-nagy hobbim van, az egyik az írás - rövidebb-hosszabb történeteket, regényeket, novellákat vetek papírra szabadidőmben, s olykor publikálom is ezeket -, a másik pedig a fotózás, ami régóta nagy szerelmem, rendes fényképezőgép hiányában viszont egyelőre szüneteltetnem kell ezt az elfoglaltságot, amit nagyon bánok. Imádok túrázni, a természetet járni, szeretem az esőt (a fülledt, nyári meleget már kevésbé), ugyanakkor szabadidőmben szívesen ülök otthon is egy jó könyv, vagy épp egy kedvenc sorozatom társaságában. Jelenleg nem sportolok rendszeresen, de a nyár során szeretnék újra belevágni imádott tevékenységembe, a futásba, egyrészt azért, mert nem ártana leadnom pár kilót, másrészt pedig azért, mert nagyon szeretek futni, odavagyok a futóversenyek vidám, színes hangulatáért is, ugyanakkor imádom "csak úgy" űzni ezt a sportágat, akár egy jó futópartner társaságában, akár egyedül, némi zenével felszerelkezve.
Fanatikus rajongója vagyok az Iron Maiden névre hallgató brit heavy metál-zenekarnak, emellett nagy kedvencem az AC/DC, a Guns N' Roses, a Metallica, a Ramones és a Led Zeppelin - ez a híres-neves TOP7-es listám, de ezek mellett rengeteg másik rock- és metálzenekarért vagyok oda. Kedvenc sorozataim közé tartozik az American Horror Story, a Once Upon A Time, illetve újabban a Pretty Little Liars is, amelynek jelenleg a harmadik évadánál járok, és bár nem előzi meg a másik kettőt, amik abszolút favoritjaim, azért könnyű, nyári kikapcsolódásnak nem utolsó. Régebben néztem a The Vampire Diaries-t is, de arról egy idő után lemondtam, miután számomra kezdett kicsit lapossá, unalmassá válni. Filmeket ritkán nézek, általában csak akkor, ha eljutok moziba, de oda is inkább a nachos és a literes kóla miatt járok, nem elsősorban a filmek miatt - de azért van pár kedvencem, például a Rocksuli, vagy a Tenacious D, avagy a kerek rockerek. Adam Sandler filmjeit is imádom, a könyvekből készült filmekért azonban nemigen vagyok oda. Egyik kedvenc elfoglaltságom azért mégiscsak a koncertek látogatása, kifejezetten imádom például az Anna & the Barbies koncertjeit, tavaly pedig hatalmas álmom vált valóra azáltal, hogy eljutottam legeslegnagyobb kedvencem, az Iron Maiden budapesti koncertjére, ami fantasztikus volt! Idén nyáron egy szintén kedvenc zenekarom, a Motörhead VOLT fesztiválos fellépésére látogatok el, amit már nagyon várok - és talán még egy élménybeszámoló is kisülhet az egészből... :)
Nos, azt hiszem, ennyi bőven elég volt magamról, viszont ha valami csoda folytán képtelenek volnátok betelni velem, olvassatok bele a blogomba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése